részemről így alakult a verseny vasárnap:
Rajt előtt mentünk többen egy kényelmes fél órás bemelegítést, én fontosnak érzem, hogy ne a Szőlőhegyen felfelé üljek aznap először biciklin. Ketrecbe pont időben álltunk be, mert nemsokára már kezdett sűrűsödni a mezőny, f10-kor már csak a hátsó részen kaptunk volna helyet.
Mivel én voltam a legpofátlanabb aki tényleg a szalaghoz állt az első sorban, így tőlem kért interjút az idén újításként szereplő magyar nyelvű speaker. Jó érzés volt elmondani, hogy 15-en képviseljük a csapatot a mezőnyben. Aztán elkezdték megtölteni az első ketrecet is a szokásos sárga mezesekkel, akik most tavalyinál jóval többen voltak. Meg betettek pár VIP embert is, pl. egy szőrös ám vékony valakit akiről bemondták, hogy korábbi osztrák kör győztes.
Rajt szokásos élet-halál, szerencsére magamhoz képest jól sikerült vennem a kanyarokat, jó helyen érkeztem a meredek utcába. Közepén utolértem PCsabit, próbáltam biztatni hogy jöjjön, mert érződött, hogy nagy menés lesz. A házak után sikerült utolérnem az elejét, egy 4 fős sor volt előttem, az oldalszél miatt jó volt rakni a kereket. Illetve jó messze elől még láttam két embert, de Páneurópai után a mezőn nem voltak sehol, pedig jó messzire belátni. Azt hittem valami turisták akiket lekerültünk vagy valahol mégis utolértük őket. De mint kiderült ők a nyertes rajt-cél elmenés voltak.
A lefelébe sikerült második helyen fordulni, egy fiatal srác előre állt, szerintem “megrendelésre”, majdnem ő húzta végig a második domb aljáig. Felfelé 5-en mentünk váltott vezetéssel, meg páran mögöttünk lógtak. Azt éreztem hogy túl sokan nem lehetünk, de nem volt időm nézelődni. Egyszer beállt az osztrák kör győztes is vezetni, na az nem esett jól 185-re felment a pulzusom, szerencsére csak keveset ment.
Határ felé kikanyarodtunk, ott már felmértem, hogy tényleg nem vagyunk sokan. Jött mögöttünk még egy nagyobb csoport, ezért lószoltam egyet, hátha besegít valaki, hogy ne érjenek fel. De épp nem volt rá igény vagy erő, így megálltam, mert felesleg lett volna egyedül menni, de így is csak a határkapuk előtt értek fel. Innen Sopronig volt egy kis pihenő, 5-10 perc után álltak össze dolgozni az elején. Körforgalmaknál már megjelentek Németh Ádámék is, mint kiderült abban a csoportban voltak, akiket a határnál megpróbáltam távol tartani. Innen nyugis de tempós menés volt, nemsokára még egy kisebb boly felért. Ebben volt szerencsére Andris és Levi is, így olyan 50-60 főre nőhettünk. Magyar részen már nem is voltak igazán akciók, teljesen kulturált bringázás ment.
Ausztriába visszatérve volt némi szélezés, meg tempó. Itt már előrecsorogtam, bár látszott, hogy nagy csoportot nem fognak elengedni, mindig csak 2-3 fő volt szökésben, ők meg csak magukat fárasztották a viszonylag erős oldalszélben.
Voltunk elől többen is magyarok (CR-esek, Balogh Lajos, egy Peppés meg még mások is), próbáltam menni velük egy-két lószra, hátha alakul valami. Egyik után kifáradva elég bénán oldalszélben kezdtem hátracsorogni, na ezt nem kellett volna. Elől megindultak lószok vagy szélezés, és alig bírtam a végére beállni ahol már egyes sor volt. Többen is kiszakadtak előlem, vagy 100m-t kellett üldöznöm a bolyt, de ott se volt jobb az egyes sor végén a szembe sávban a vonalnál. Még egyszer ugyanez megtörtént, de szerencsére eleje is fáradt, ráadásul elértünk a szélmalmos körforgalomig, és ott a hátszél megkegyelmezett.
Azért nem volt hatástalan akció, vagy 20 főt leszakítottak az élbolyról, sajnos köztük valahol Levit is. Innentől a sok városi részen gyorsan de egyenletesen mentünk, a kevésbé szélvédett részen volt némi szélezés, de nagyon nem mozgatták a bolyt. A korábbi többszöri felzárkózás nagyon sokat kivett belőlem. Azt éreztem hogy már annyi a versenyemnek csak érjek be hátul. Próbáltam pihenni meg enni-inni, hogy azért már az élbolyban maradással ne legyen gondom. Andrissal is csak jó sokára tudtam felvenni újra a kontaktot, ő velem ellentétben végig kiválóan helyezkedett a mezőnyben.
A szembeszélbe visszakanyarodva az utolsó szakaszon eleinte nyugi volt, beszélgetős 32-35 körüli tempó. Azt hittem így el is megyünk majdnem Mörbischig és utána mezőnyhajrá. De előbb elszivárgott két fő, majd nem sokkal Oggau előtt elindult rá Popovics meg pár ember. Itt éreztem hogy lehet valami, így sor legvégéről előre mentem oldalt. Oggauban a domb közepén keveredtem fel, és pont meg is indult előttem valaki. Addigra már összeszedtem magam, éreztem hogy egy akció még belefér, így tettem rá a kereket. Egy jó nagyívű kanyar van ott, totál szembesávban sikerült is elszakadni a bolytól. Tető után utol is értük a Gruppo Popovicsot a közben hozzánk hátulról még csatlakozó 2-3 emberrel.
Innentől már nem minden részletre emlékszem pontosan, sikerült egy max közeli utolsó 10km-t menni. Közben azt se tudtam hol vagyunk pedig készültem a pályából, Rust előtt kérdeztem Popovicsot, hogy bír-e sprintelni még, mert azt hittem már Mörbisch jön a befutóval. Na mindegy, felérés után szóltam Gergőnek, hogy ez jó elmenés lehet, látva hogy már adtunk a mezőnynek egy távot, és elég sokan voltunk.
Osztrák szervezéssel összeálltunk lánctalpba, bár velem nem volt az egyikük túl elégedett, aminek hangot is adott, közben jöttem csak rá hogy talán túlzottan megránthattam váltásoknál. De azért működött a dolog, távolodtunk. Rust után nem torpantunk meg, de még innen is elszivárgott egyik váltásnál tempóból egy gyerek, hogy felérjen előttünk lévő kettősre. Illetve közvetlen Mörbisch előtt Popovics is megindult. Rá raktam a kereket, de már nem volt erőm, 190-es pulzusnál kiálltam, és a maradék 5 emberrel jöttem mögöttük.
Így előttünk négyen mentek Gergőék, már nem volt esélyünk felérni rájuk, mi kanyarodtunk öten 10mp-re. Sprint előtti kanyarokat szépen el tudtam fordulni, ki is álltam sprintre, de már nem voltam pihent meg előttem jó erősek voltak. Nem tudtam szélárnyékból kiborítani, úgy értünk be amilyen sorrendben kanyarodtunk.
Létszámból már tudtam, hogy megvan a Top10, de az csak a végén derült ki, hogy még volt előttünk két ember. Beérkezve Gergő is azt hitte, hogy az abszolútot nyerte. Mögöttünk fél percre jött a mezőny, tehát komoly üldözés nem volt. Tök jó, hogy Andris meg Ádám is ott volt fogni a bolyt nekünk, meg lehet másoknak is volt még embere. Befutó után eléggé kimerültem, az utolsó 10km-en mindent beleadva 95%-os átlagpulzuson mentem, amit sprinten még fel tudtam maxig húzni.
Nagyon boldog voltam, számomra ez a Top10 hihetetlen jó eredmény. Bár előzetesen gondolkoztam abban, hogy szökésekkel lehet próbálkozni, de ismerve hogy erős a mezőny, minimális esélyt adtam rá. Ráadásul síkon jött össze, ami nekem végképp nem az erősségem, edzésekkel se erre készülök.
Comments are closed.